Megérkeztünk az LCO-ra, ahogy mindig, az első utunk a raktárba vezetett, hogy felvegyük a távollétünk alatt érkezett küldeményeket, utána pedig HAT-Pi szemle. Minden rendben, ahogy hagytuk, dobozok bontogatása, leltározása.
Az új szervergépet bevonszoltuk a rack-helyiségbe, majd vacsora után már neki is láttunk az érdemi munkának. Beüzemeltük az új gépet, ami egyelőre elég nemtelen módon a padlón kapott helyet. Ezen még dolgozni fogok. Ez után sorra került, amiért tulajdonképpen itt vagyok, a 6-7 meghibásodott kamera leszerelése, szétbontása, hibafeltárás. A legtöbbnél a shutter (zárszerkezet) hibásodott meg, de volt kamera, amelynek ccd-chipje a -40 fokra való hűtéskor pára fagyott ki. A legkritikusabb része a munkának ezek javítása. Rendkívüli figyelmet és biztos kezet igényel.
Az éjszaka beálltával a javított kamerákat tesztelni kell. Ez a munka kellemesebbik része. A nyitott dómban, a léptetőmotorok halk, megnyugtató duruzsolása, miközben felettünk pompázik a déli égbolt. Szinte odaragasztják a szemet az ég éjfekete bársonyára a Magellán felhők, és a szabadszemmel is ragyogó gömbhalmaz, a 47 Tucanea.
Arról már nem is szólva, hogy amíg Zoli Princetonból táveléréssel az expozíciós tesztsorozatokat készíti, bőven van idő egy kis asztrofotózásra. Serényen kattogott is a Canon 6D zárszerkezete. Fogadjátok szeretettel ezt a pár fotót a munkáról és az éjszakai égboltról. Az asztrofotók 3 perc expozícióval készültek ISO 400 érzékenységgel, 3,4/180-a Leica APO Telyt-R objektívvel. A fotókon semmiféle szoftveres utómunka nem volt, kivéve a Horgas-spirálgalaxist, ahol a diszperzió miatt a teljes, fullframe fotóból részletet vágtam ki.
