Egy újabb misszió – egy újabb szervízküldetés.
Rózsa Feri, egyesületünk tagja ismét átszelte a fél világot, hogy a tudomány szolgálatába álljon.
Gyertek, kövessük útján a világ túlsó felére, Dél-Amerikába, a világ óriás távcsöveinek helyt adó Las Campanas Obszervatóriumba (LCO) Chilébe, az Atacama sivatagba. 🌌🔭
Rózsika útinaplója 7.1
Hányszor fogadtam meg, hányszor határoztam el, hogy kemény leszek. Ha tél, akkor nemet mondok, nincs Chile!
Aztán pár napja, éjszaka ismét ciripel a telefon, üzenet Gáspártól. Csak a szokásos egyszavas kérdés: „Whatsapp?”
Mondanom sem kell, ellágyultam. Egyrészt, már közel egy éve voltam utoljára Chilében, másrészt nagy a baj a projektünk háza táján.
Pár kamera szenzorán a -30-40 fokra való lehűtés közben jégkristályok csapódnak ki, ezzel elrontva a képalkotást. A dolog nem tűr halasztást. Most hosszúak az andoki éjszakák és vár a sok felfedezetlen exobolygó. 🌠❄️
Így hát itt ülök ismét az Air France Párizsból Santiago de Chilébe tartó járatán. A sötét Atlanti-óceán fölött. ✈️🌑
Jó lesz. Biztatom, nyugtatgatom magam. De tudom mennyi a kihívás, a kellemetlenség. Két énem vitatkozik bennem.
- Hideg lesz.
- No de az izgalmas, mindig kihívásokkal teli munka???
- A metsző andoki szél
- A finomabbnál finomabb ételek???
Számos érv és ellenérv. Nehéz felülkerekednie a lelkes énemnek a szkeptikus fölött.
A párom otthon, még szinte el sem indultam, máris hazavár. És nekem is minden alattunk elkopó mérfölddel egyre jobban hiányzik. És ezt az sem tudja feledtetni teljesen, hogy a munkatársam ismét a szeretnivalóan figyelmes, empatikus, segítőkész, nem utolsó sorban zseniális aggyal megáldott Csubry Zoli lesz.💡
Próbálom kifűzni egymásból a Laokon szoborcsoportként egymásba gabalyodott végtagjaimat (ilyen az „economy class” életérzés tizennégy és fél órányi gyötrelme) és kitekinteni az ablakon.
Hét mérföld magasan, odakint a kijelző szerint csontrepesztő -52 fok. A telihold magasan, fénye gyengéden simogatva gyöngyházszínűre festi az óriási Rolls Royce hajtóművet, amely mintha csak ettől tenné, megnyugtatóan dorombolva hajtja, űzi előre 900 km/óra sebességgel a hatalmas gépet. 🌕❄️
A maszatos plexin át figyelem, ahogy odalenn apró fénypontokként csillogva, lomhán haladnak a konténerhajók. Látszólag a semmiből a semmibe. A távolban mintha villogna a látóhatár. Villámlás. ⚡🚢
Lassan feltűnnek a déli égbolt csillagképei: Centaurus, a Carina, a Vela. A Göncöl szekér pedig mintha csak egy részeg kocsis hajtotta volna, törött rúddal fúródva bele a horizontba. 🌠
De várjunk csak! Mi az ott? A telihold fénye mellett is felsejlő Nagy Magellán Felhő… 🌌
Elmosolyodom. Mégiscsak jó lesz ez. És különben is csak tíz nap. És ugyan mi ez a tíz nap a Világegyetem mérhetetlen korához képest….
