Mindig elvarázsol a fiatal holdsarló keresése a nyugati égbolton.
Pilinszky János mondata jut eszembe, amikor azt mondja, hogy az igazán nagy művek (pl.: Dosztojevszkij) nem unalmasak, hanem unalmon túliak. Máshogyan mondva, az igazán nagy művek vállalják az unalom kockázatát.
Holdsarlózni egyszerű, a szükséges felszerelés egyszerű, nem kell koromfekete ég, nem milliárdnyi éveket utaznak a fotonok, mire a szemünkbe jutnak. Ugyanakkor egy 20 órás körüli sarló megpillantása mindig kihívás, fontos a Hold Naphoz viszonyított helyzete, a légkör tisztasága.
A szürkületben fürkészve az eget kerül rögzítésre az első távcsöves/binokuláris megpillantás időpontja, első szabadszemes megpillantás időpontja. Érkeznek a fotók, a sarló fotóján kontraszt különbségek látszanak, mintha vizuálisan is látszana az inhomogenitás a csontfehér íven.
Érdekes belegondolni, hogy régen (és még van ahol ma is) a sarló megpillantása jelentette a hónap („Hold-nap”) kezdetét, a kalendárium meghatározó útjelzője volt.
04.28-án este kis csapatunk eredt a sarló nyomába
Dr. Forgács Attila
