A tegnapi nap ismét jelentős lépéséhez érkezett el a nagy távcső projekt. Egy nagyon fontos munkafázist tekinthetek befejezettnek, a távcső belső mattítását, feketítését. A távcsöveket azért kell mattítani, hogy a tubus belső faláról össze-vissza verődő kósza fények az okulárba, vagy a detektorba jutva ne rontsák a jel/zaj viszonyt. Erre régen a mattfekete táblafesték szolgált, amit ecsettel hordtunk fel (sokan már nem tudják, mi az a tábla, vagy ha mégis, akkor a digitális tábla jut eszükbe. Pláne a táblakréta….). Ma már vannak alkalmasabb és tetszetősebb megoldások, mint pl. a különféle öntapadó dekorfóliák. Sok éves tapasztalat alapján én a dc-fix fekete velúrtapétáját használtam, mint tegnap kiderült, nem túl szakszerűen.
Egy véletlen folytán ismertem meg új amatőrcsillagász barátomat, Pálóczi Jánost, aki egészen véletlenül fóliázással foglalkozik. És bartereztünk egy kicsit. Én segítettem neki a távcsővel kapcsolatos technikai problémáiban, ő pedig a szombati pihenőnapját önzetlenül feláldozva, szakszerűen bebársonyozta az óriási távcsőtubust. A gyakorlott mozdulatai és a lélegzetelállítóan gyönyörű végeredmény rendkívüli szaktudásról árulkodnak. Ezúton is nagyon nagy hálával gondolok rá.
A munka végeztével éhesek, fáradtak voltunk, de azért még gyorsan bebársonyoztuk Jani asztrofotós Newtonját is a megmaradt velúrtapétával.
Jó nap volt a tegnapi!
